Fogyókúra a holddal
Bővebben: Árapály A tengerparton élők, nyaralók számára ismert jelenség a tenger vízszintjének ritmikus emelkedése, apadása. Az árapály azonban ennél sokkal bonyolultabb jelenség, és nemcsak a tengerek vízszintjére hat, ám a köztudat helyesen köti a Holdhoz. A Hold gravitációs vonzásának hatására a földfelszín Hold felé mutató részei kissé megemelkednek a tengervíz a leginkább, mivel a folyékony testek könnyebben változtatnak alakot erőhatásrahullámhegyet alkotnak, az előtte és mögötte 90°-ra fekvő területek pedig kissé lesüllyednek.
A hullámhegyet hívjuk dagálynak, a hullámvölgyet apálynak. A dagálykúp akkor a legmagasabb, amikor a Nap—Hold—Föld ebben a sorrendben, egy egyenesen helyezkedik el, és a gravitációs hatások erősítik egymást, ilyenkor az apály is alacsonyabb. Erre újholdkor kerül sor. Az árapály a földfelszínre gyakorolt hatása mellett visszahat az egész Föld—Hold rendszerre is.
A Föld forgása lassul tőle, számítások szerint évente 2,9 másodperccel, amely addig fog folytatódni, amíg a Föld forgási és a Hold keringési ideje ki nem egyenlítődik. Számítások szerint ez 1,6 milliárd év múlva következik be, amikor egy nap 55 mai nap hosszú lesz és a Hold is ennyi idő alatt kerüli meg a Földet. Ekkor a Hold a Földnek csak egy oldaláról fogyókúra a holddal látható és adott helyen mindig fogyókúra a holddal lesz megfigyelhető az égbolton. A Föld lassuló tengelyforgása mellett az árapály hatására a Hold folyamatosan távolodik a Földtől, évente 3,8 centiméteres sebességgel.
Ez azonban csak közelítőleg igaz. Az ettől való eltérést, azaz a Hold keringése során megfigyelhető billegését librációnak nevezzük. A libráció miatt a Hold felszínének kb. A hosszúsági librációt az égitest 5 kg fogyás egy hét alatt alakú pályája okozza. Mivel a Hold tengely körüli forgása állandó, viszont pályája ellipszis alakja miatt a keringési sebessége változó, ezért földtávolban lelassul és ekkor a nyugati oldalon mutat meg a túloldalából 7,9°-ot, földközelben pedig felgyorsul és a keleti oldalon láthatunk ugyanannyit a túloldalból.
A hosszúsági librációt növeli a napi parallaxis : amikor a Hold felkel, akkor a nyugati széléből látunk többet, amikor lenyugszik, akkor a keletiből, mivel a földi megfigyelő a Föld forgása következtében más irányból a földrajzi helyétől függően több ezer kilométerrel távolabbról látja a Hold felszínét.
A szélességi libráció oka, hogy a Hold keringési síkja 5°-os szöget zár be az ekliptikával; és mivel a forgástengelye a keringés során párhuzamos marad önmagával, emiatt hol kissé felülről, hol pedig kissé alulról látunk rá. Ezzel szemben a fizikai libráció nem látszólagos, hanem fogyókúra a holddal mozgás, himbálózás. Az égitest egy nagyon kis mértékű rezgő mozgást is végez egy egyensúlyi állapot körül.
Ha a két égitest tömegközéppontját összekötő egyeneshez viszonyítjuk az égitestek mozgását, akkor a Hold ehhez az egyeneshez képest 0,5 szögpercnyi periodikus eltérést mutat keleti és nyugati irányban, a hossztengelye mentén.
Fogyókúra a holddal Hold sajátos mozgása miatt a Hold felszínén tartózkodó megfigyelő számára a Föld látszólagos mozgása az alábbi módon írható le: Egy holdhónap során a Föld látszólagos fogyókúra a holddal kissé változik, mert a Hold pályája fogyókúra a holddal tökéletes kör; emiatt a Föld néha közelebb van és úgy tűnik, nagyobbés néha távolabb ilyenkor úgy tűnik, kisebb minden holdhónap során.
Mivel a Hold pályája körülbelül 5°-os szöget zár be az ekliptikával, ezért keringése során a Föld holdhorizont feletti magassága változik; a pólusok közvetlen környezetében a Föld lassan emelkedni látszik, majd pedig lemegy a horizont alá a holdhónap során.
Fontos megjegyezni, hogy a Föld is keresztülmegy egy teljes fázis-soron minden holdhónapban. Ezeknek fogyókúra a holddal krátereknek nagy része meteoritbecsapódások során jött létre, valószínűleg a Naprendszer korai időszakában, de a mai napig folytatódik a kráterképződés.
Kráterszámlálások szerint a felénk néző oldalon mintegy 30 darab 1 km-nél nagyobb átmérőjű kráter van. Ettől a helyszíni megfigyelések szerint sokkal több becsapódási krátert számlál a holdfelszín, ám a földi távcsövek felbontóképessége idáig terjed.
Fogyj a fogyó Holddal!
A kisebb kráterek az 1 km alatt akár a centiméteres méretig terjednek, hisz számottevő légkör hiányában a legkisebb kozmikus test is képes lejutni a felszínre és krátert vájni.
Buzz Aldrin lábnyoma a Hold felszínén. Ez a étvágycsökkentő készítmények talán az egyik leghíresebb holdfelvétel, ami egy egyszerű kísérlet dokumentálására készült: a holdpor, a regolit viselkedését volt hivatott dokumentálni A Hold teljes felszínét — a krátereket, a hegyeket, síkságokat — regolit borítja méter vastag rétegben, ami akár 15 méter is lehet a régebbi térségben.
A regolit nem más, mint púder finomságúra őrlődött holdpor, a felszín kőzeteinek a mikroszkopikus becsapódások által porrá őrölt felső rétege.
A regolitképződés egy speciális eróziós folyamat, amely a holdi időjárás hatására jön létre. A több milliárd év alatt ezek együttes hatása púderfinomságúvá őrölte a felszín felső néhány centiméterét. A rendkívül laza felszíni réteg az Apollo-program űrhajósai számára sok nehézséget okozott: rátapadt a ruhára, később a holdjáróra sötétre színezve megnövelte a hőelnyelését és a hűtőrendszer hőterhelésétde jól lehetett fogyókúra a holddal rajta.
A Földről megfigyelve két markánsan elkülöníthető felszíni forma bontakozik ki. A sötét foltokat alkotó területek és a többségben levő világosabb vidékek. Az előző korokban amikor a technikai lehetőségek korlátossága miatt nehézségekbe ütközött a valódi felszíni formák meghatározása a sötét területeket tengernek — latinul: mare —, a világosakat pedig szárazföldnek — terra — nevezték el. A mare területek általában hatalmas, becsapódások által vájt medencék, fogyókúra a holddal 3,6 milliárd évvel ezelőtt keletkeztek és amelyeket a mélyből feltörő bazaltláva töltött fel a bazalt sötétebb színe miatt látjuk ezeket a területeket sötétebbnek.
Magyarázatok
A világosabb területek az ősi holdkérget képviselik, amely a bolygótest lehűlése során szilárdult kéreggé. Ez a felszíni forma még akkor jött létre, amikor a bolygótest olvadt volt és a nehezebb anyagok lesüllyedtek, hátrahagyva a könnyű elemekben például alumíniumban gazdagabb anyagokat, amelyek megszilárdulva világosabb színű kőzeteket adnak. Érdekes, hogy holdtengerek szinte kizárólag a Föld felé néző oldalon helyezkednek el, a túloldalon egyedül a Ciolkovszkij-kráter tekinthető mare területnek, ám az is csak jelentéktelen kis kráter az innenső oldal hatalmas holdtengereihez képest.
A legjelentősebb felszínformáló erő a becsapódásos kráterképződés. A legnagyobb kráterek hatalmas medencéket alkotnak. A mérések szerint a Hold és egyben az egész Naprendszer legnagyobb azonosítható becsapódásnyoma a Déli-Sark-Aitken medence.
Ez a Hold túloldalán helyezkedik el a déli fogyókúra a holddal és az egyenlítő között, km-es átmérővel. A medencét a későbbi korok becsapódásai számtalan új kráterrel írták felül, így azonosítása is műholdas mérésekkel sikerült.
A legnagyobb, más becsapódások által még nem erodált kráter a Baillyamelynek átmérője km, mélysége m. A hatalmas becsapódások erejétől az ősi holdfelszín több helyen hegységekké gyűrődött fel, általánosak a nagy medencék partján körbefutó hegyláncok. A legmagasabb hegységek a déli sark közelében vannak, magasságuk eléri a métert. Holdtengerek[ szerkesztés ] A Hold nagy területeit borító sötét foltok megszilárdult láva alkotta síkságok. A korai csillagászok úgy hitték, fogyókúra a holddal tengerek és óceánok, ezért latin nevük máig "mare" tenger és "oceanus" óceán.
A mai bolygókeletkezési elméletek szerint a csillagokat övező akkréciós korongokban levő anyag folyamatos ütközések során áll össze bolygócsírákká, majd végül bolygókká.
A Hold az őt a Föld testéből kiszakító ütközés, majd a Föld körüli pályára állt anyag akkréciója során rengeteg ütközést szenvedett el, amelynek során hatalmas energiamennyiség szabadult fel. Ez elegendő volt, hogy a kőzeteket megolvassza. Az ily módon folyékonnyá vált test gömb alakot tudott felvenni az űrben, súlytalanságban minden cseppfolyós test gömb alakot igyekszik felvenni.
Emellett a folyékony testben a planetáris differenciálódás során a nehezebb fajsúlyú anyagok lesüllyedhettek, míg a könnyebbek a felszínen maradtak.
Később a magma elkezdett lehűlni és szilárd kéreg alakult ki a felszínen maradt könnyebb elemekből. Az Apollo-program helyszíni mintavételei a fogyókúrás diéta étrend olivint és piroxéneket talált, mint a kéreg fő alkotóelemeit, alátámasztva a fenti hipotézist.
Az Apollo—15 pedig anortozitot talált, egy nagyon könnyű kristályos kőzetet, amely kétségtelenné tette a szakaszos lehűlés közbeni kristályosodás és a kémiai differenciálódás elméletét.
- Mivel lehet könnyen fogyni
- Így fogyókúránkat is nagy mértékben meghatározhatja!
- Holddiéta - - Imolai Judit
- Fogyj a fogyó Holddal! - Dívány
A fizikai differenciálódást - az szilárd és olvadt részek meglétét — elsősorban a felszínen végzett szeizmológiai mérésekkel támasztották alá. Kéreg[ szerkesztés ] A Hold kérge egyenetlen vastagságú.
A Föld felé néző oldalon 19 km vastag amely alig marad el a földi kéreg átlagos vastagságátólmíg a túloldalon 50—60 km vastag. Kőzettani szempontból a holdtengereket főként bazalt uralja, míg a felföldeket breccsa — a becsapódások során keletkező kőzet, amely többféle kőzet és holdpor összeolvadásával jön létre a becsapódások kataklizmájában.
A Hold kérgében az északi pólus krátereiben, ellentétben az égitest többi fogyókúra a holddal, a Csandrajáan—1 űrszonda talált vizet pontosabban amerikai gyártmányú spektrográfja a hidrogén - és oxigénatomok közti kémiai kötést azonosította. Hasonló eredményeket publikált két másik űrszonda, a Föld-Hold rendszert távolabbról vizsgáló Deep Impactvalamint a korábban, a Szaturnusz felé vezető útján a Hold mellett elrepült Cassini űrszonda kutatócsoportja is.
A víz eredete egyelőre nem tisztázott, elképzelhető, hogy az évmilliárdokkal ezelőtt, a késői nagy bombázás idején becsapódott üstökösöket alkotó vízjég maradt meg az örökké árnyékban lévő kráterek fenekén, de az sem kizárt, hogy a napszélben a felszínre záporozó protonok hidrogénatom-magok léptek kémiai reakcióba a felszíni kőzetek oxigénjével.
A felső köpeny szilárd, az alsó pedig részlegesen olvadt. A köpeny összesen kb. A felső köpeny legalsó részén pattannak ki a Fogyókúra a holddal saját rengései havi átlagban alkalommal. E rengéseket főként a Föld—Hold rendszer keringésének változásai, gravitációs hatások váltják ki.
Fogyni a hold telihold rituálék Március Változtasd meg az életed 28 nap alatt!
A Hold azonban szeizmológiailag rendkívül csendes égitest: a rengések összenergiája tízmilliószor kisebb, mint a Földön mért egy évi összes földrengés energiája.
A rengéshullámok a különböző fizikai állapotú és kémiai összetételű anyagokban eltérően terjednek. A köpenyben a rengéshullámok alig gyengülnek, ez a magas hőmérséklet, vagy a víz hiányára utal a rengéshullámok víz, vagy nagy hőmérsékletű kőzetben erőteljesen lassulnak. Azaz összességében a Hold geológiailag holt égitest.
- Fogyás 1200 kalóriával
- Holddiéta -
- Hold – Wikipédia
- Naptár fogyni, Fitnesz matrica csomag in | Újévi fogadalmak, Matrica, Fogadalmak
Mag[ szerkesztés ] Az égitest magja meglehetősen kicsi. A szeizmológiai mérések maximum — km-es átmérőjű mag létezését mutatták ki. A mag a köpenyhez hasonlóan szintén két részből áll: a belső mag úgy — km-es lehet és szilárd, míg a külső mag maximum — km-es vastag, olvadt kőzetből álló rész. A mag főként vasból és kénből épül fel. A kőzeteinek összetétele alapvetően megegyezik a Földével, kivéve a víz hiányát és a relatíve kevés vas jelenlétét.
Ezen megfigyelések részét képezte a felszín lézer magasságmérővel történő letapogatása, amelynek révén ma a teljes holdgömbről rendelkezünk egy részletes topográfiai térképpel 40 m-es felbontással.
A Hold domborzatát két alapvető felszínformáló erő befolyásolta az idők során. A mai felszín kialakulásáért legfőképpen a meteoritok becsapódása felelős, de a főként ezek nyomán végbement vulkanikus tevékenység is jelentős szerepet játszott benne.
Kapcsolódó cikkek
A megfigyelések alapján öt fő felszíni formát különböztetünk meg: Körülsáncolt síkságok: ezek a legtöbb esetben a mare területekkel azonosak. Egy-egy hatalmas becsapódás nyomán keletkeztek, a legtöbbjük a Nagy Bombázás időszakában keletkezett, amikor akár kilométeres nagyságú sziklatömbök ütköztek a Holddal.
Ezekben a kataklizmákban óriási energiák szabadultak fel, mélyen felszaggatva a felszínt. A becsapódások természetéből fakadóan ezek a hatalmas medencék kör, vagy sokszög alakot vettek fel függően a becsapódó test sebességétől és becsapódási szögétől. Később az elvékonyodott kérgen keresztül a köpeny anyaga tört fel bazaltláva formájában és sima felületet alakított ki a becsapódásos medence közepén.
Fogyókúra a holddal a lávasíkságokon csak kisebb becsapódások történtek és kevés helyen töri meg nagy kráter, vagy más a sima felületet. Gyűrűhegységek: a lávasíkságok logikai párjai, a hatalmas becsapódási medencék mentén végigfutó, gyűrű, vagy körív alakú hegységek. Egy-egy becsapódás során több köbkilométernyi anyag dobódott ki, de a kráter szélén már nem hatott akkora erő, hogy kidobja az anyagot, hanem csak összetördelte a kéreg kőzeteit és a hatalmas, törött kőzettáblákat felgyűrte.
A felgyűrt, összetöredezett táblák közé befolyt láva pedig megannyi zegzugos kis völgyet képez minden lávasíkság-gyűrűshegy találkozásnál. A hegyek magassága a környező síksághoz képest eléri a 6 métert. A Daedalus -kráter kb. A nagyobbak elérik a kilométer átmérőt.
A régebbiek erősen erodálódtak, más, későbbi becsapódások részlegesen felülírják, betemetik őket, a lávafolyamok elsimítják, az újabbak pedig élesen rajzolódnak ki a környezetükből. A kevésbé erodálódott krátereken nagyszerűen tanulmányozható a becsapódások fizikája: a kráter falai teraszosan megsüllyednek a keletkező lökéshullám hatására, és jó néhány kráterben központi csúcs keletkezik. Néhány kráter esetében a kidobódott anyagból sugársávok jönnek létre, ezeket sugaras krátereknek is nevezik.
Hasadékvölgyek: a lávasíkságokon keletkező fogyókúra a holddal formák. Keletkezésük többféle lehet: Sinus-rianások: az ilyen hasadékok általában a Földön is megfigyelhető lávacsatornák, amelyek teteje később beomlott.
Fő jellegzetességük, hogy kacskaringósan húzódnak keresztül egy-egy sík lávaterületen legszebb példa rá a látható oldal északnyugati részén lévő Schröter-völgy.
Radiális hasadékok: ezek általában a láva lehűlésekor keletkeznek, amikor a megszilárduló kőzet összehúzódik és meghasad Vallis Alpes — Alpesi völgy.
Fogyókúra-holdnaptár: diétázz a Holddal! Fogyás naptár
Vetődések a belső erők által létrehozott süllyedések, amelyek nem teknőszerűek, hanem csak az egyik oldalon magasodik több száz méter magas sziklafal Rupes Recta. Általános vélekedés szerint ezek a holdi vulkanizmus megnyilvánulásai, a voltaképpeni kialudt holdi vulkáni kúpok. A Hold domborzatának további különlegessége, hogy az innenső oldal átlagosan 1,9 km-rel alacsonyabb, mint a túloldal. Ez főként azért lehet, mert egy valamilyen még nem tisztázott okból a kéregvastagság az innenső oldalon csak harmada a túloldalinak.
A felszín legmagasabb és a legalacsonyabb pontja közötti különbség 16 km.
- Hangold magad a Holdhoz
- Táplálkozás és diéta az asztrológia jegyében [origo] "Táplálékod legyen orvosságod" - mondta Hippokrátesz.
- One moment, please
- Találatok: fogyókúra
Schröter-völgy A Hold rétegtana[ szerkesztés ] A Hold volt az első olyan égitest, amelyre alkalmazták a rétegtan Földön kifejlesztett, de más égitestre kiterjesztett axiómáit Shoemaker és mtsa,Wilhelms, a, b, Wilhelms és mtsa, A kőzettestek tulajdonságait, az átfedési viszonyokat először fotometriai úton, távcsöves fényképfelvételekről, majd űrfelvételekről állapították meg.
A rétegtani térképező munka egyik összefoglalása a Hold rétegtani oszlopa, amit lépcsőzetes piramis formájában mutatunk be. Ebben fölsoroljuk a Hold fő rétegtani emeleteit, amelyek a kőzetképződés nagy korszakaival párhuzamosíthatók.
A Holdon legfiatalabb képződményei a sugársávos kráterek kopernikuszi emeletamiket lejjebb a még mindig fiatalosan tagolt morfológiájú, de már sugársáv nélküli kráterek eratoszthenészi emelet váltanak fel. Mindkét fiatalabb emelet rétegei többnyire csak kráternyi foltokban tűnnek fel, bár előfordulnak eratoszthenészi marék is és a Tycho- vagy a Kopernikusz-kráter sávjai is messzire nyúlnak, amit különösen telihold idején láthatunk jól.
